Elmaradások

Ibolya (az egyik olyan gyöngyöslány, akinek a munkáit mindig szájtátva nézem) megtisztelt azzal, hogy továbbgurította nekem a blogbarátság szalagját. Köszönöm, és azt is, hogy ebben a csodálatos, segítőkész csapatban mindig van valaki, vagy valakik, akik inspirálják az embert, felvidítják, ha rossz kedve van, váratlan és kellemes meglepetéseket okoznak. Ezt a szalagot szívem szerint mindenkinek továbbadnám.


Panka pedig mesésnek találja a blogomat (köszönöm, Panka!) és ezzel együtt egy játékra hívott meg, a függőségeimet kellene bevallanom. Hát, vannak...
Elsősorban munkamániás vagyok. Időnként annyi mindent vállalok, hogy utána attól félek, nem fogom tudni teljesíteni.
Másik függőségem (amiről nem ártanan leszoknom) a számítógép. A munkahelyemen napi 8-9 órában ülök a gép előtt, és amikor hazaérek, első mozdulattal bekapcsolom az otthoni gépem.
Aztán itt a gyöngyfűzés, egybekötve a gyöngyvásárlással. Az egyik kedves eladókislány már úgy szokott fogadni az üzletben, hogy van még itt valami, ami nincs otthon?
Kisebb mértékben ugyan, de reggeli-függő vagyok. Ha kinyitom a szemem, akkor reggeliznem kell. Ha valami miatt nem lehet, akkor fáj a fejem, szédülök, rosszul vagyok, szóval totál ko.



Mivel ezt a díjat már szinte mindegyik blogos lány megkapta, ezt sem adnám tovább. De ha valakinél észreveszem, hogy kimaradt, akkor lecsapok rá :))) Szeretem olvasgatni a mások függőségeit. (De vajon miért szerepel mindenkinél a gyöngyitisz?)